A csincsilla megfelelő etetése fontos a tartásukkor. Alapvetően fűevő faj, a szervezete erre rendezkedett be, az emésztése így működik rendesen. A széna alapvető táplálék ennél a kisrágcsálónál, ezért mindig legyen előtte a ketrecben. A folyton növő fogainak is jót tesz a széna rágcsálása, így tartja röviden fogait. Nagyon szeretik pl. a lucerna szénát.

Ügyeljünk, hogy jó minőségű, tiszta, penészmentes, legyen a széna, amit az állatunknak adunk. Érzékeny emésztő rendszere kapcsán, a rossz minőségű táplálék komoly egészségügyi problémát okozhat kedvencünknek.

Az a jó táp, ami pelletált, azonos szemcsenagyságú, és 20 % rosttartalmú. Cukros tápok, magkeverékek kerülendők. A tápból kis mennyiségben adjunk kedvenceinknek naponta, mert hajlamosak az elhízásra a kis szőrmókok.

Természetes élőhelyükön az Andokban, meglehetősen száraz körülmények közt élnek, kevés lédús zöldeleséghez jutnak. Étrendjükben virágok, gyógynövények, és a különböző fűfélék friss változatai is megtalálhatók, azonban kedvencként, lakásban tartva kicsit másabb módon kell adni a zöldeleséget a számukra.

Azok az állatok, akik még soha nem ettek friss zöld füvet, azokat csak lassan, fokozatosan kell hozzászoktatni az ilyen jellegű táplálékhoz. Először csak nagyon kicsi mennyiségben adjunk nekik zöldet. Közben figyelni kell, hogy okoz -e állatunknak esetleg hasmenést, mert ha igen, akkor azonnal le kell állni ezeknek az etetésével.

Zöldségekkel és gyümölcsökkel is csak módjával etessünk! Elsősorban ezt azért tegyük, mert már amint az előbb említettem, a csincsilla természetes élőhelyén is túlnyomórészt csak füvet és gyógynövényeket talál. Nagy nedvességtartalmú növények adása a csincsilla felpuffadásához vezethetnek. A zöldség és gyümölcs magas cukor és sav tartalma sem tesz jót az emésztésének. Hamar beteg lesz a mája, gyomra, és tönkremennek a fogai.

Néha azért meg lehet kínálni egy-két szelet répával, kis szelet almával. Ezek helyett inkább részesítsük előnybe a chips formájában készült ilyen jellegű eleségeket.

Gyógynövények közül adhatunk nekik az alábbiakat:

Kamilla, bodza, körömvirág, hársfavirág, levendula, akácvirág, csalánlevél, kakukkfű, citromfű, fűzfakéreg, borsmenta, hibiszkuszvirág, csipkebogyó, lóhere, vadrózsavirág szárítva.

Megkínálhatjuk őket a fűfélék közül a tyúkhúrral, pitypang levéllel, virággal, széles levelű útifűvel is.

Csemegeként lehet adni és szereti: répa chips, cékla szirom. Ezeket a díszállat-kereskedésekben lehet beszerezni.

Az élelmiszerboltokban kapható bármilyen chips nem alkalmas az etetésükre!

Nem mindegyik csincsilla eszi meg a zöldeleséget, ez állat függő. Ne ijedjünk meg, ha a kedvencünk sem eszik zöldségeket. Ha csak a tápot és szénát eszi meg, akkor ez is elegendő, mivel a megfelelő minőségű csincsillatáp tartalmaz elegendő vitamint számára. Ha még ezt kiegészítjük szárított szirmokkal, és chips-el, akkor pótolni tudjuk a többi tápanyagot is.

Tilos adni az alábbiakat!

Mézes rudak, joghurtos-tejtermékes készítmények, mézes karikák, csokoládé, keksz, kukorica, napraforgómag.

Csincsilláink számára a víz létfontosságú. Mindig legyen előtte tiszta, friss ivóvíz. Legjobb az önitató, amiben naponta cseréljük a vizet. A nyári nagy melegben kiemelten figyeljünk erre.

Szólni kell még arról, hogy ezeket a bájos kis szőrgombócokat hogyan is lehet magunkhoz szoktatni, megszelídíteni. Az eleinte félénk állatok egy idő után, ha türelmesen és fokozatosan szoktatjuk magunkhoz, nagyon szelíddé válhatnak.

Magunkhoz szoktatás lépései röviden:

Ahhoz, hogy a csincsilla megengedje, hogy megfogjuk, felvegyük, el kell nyerni a bizalmukat.

Ez bizony beletelhet hosszabb időbe is. Türelemmel azonban magunkhoz szoktathatjuk.

A csincsilla ösztönösen menekül, ha kellemetlenül, vagy kiszolgáltatottnak érzi magát bizonyos helyzetekben. Ne fogjuk meg őket hirtelen, ne zajongjunk a közelükben, ne tegyünk hirtelen mozdulatot, mikor benyúlunk a ketrecbe. Ha megijednek, akkor félelmükben haraphatnak is!

Elnyerni a bizalmukat legjobban a hasukon keresztül lehet. Adjunk a kezünkből pár falat finomságot, anélkül hogy megérintenénk őket. Amikor már elfogadja az eleséget tőlünk, akkor már finoman meg lehet a hátukat is simogatni. Ha már ezt is tűrik, és nem szaladnak el, akkor meg lehet próbálni kézbe venni.

Csúsztassuk a tenyerünket a hasuk alá, és hagyjuk, hogy ott üljön, vagy kedvére le is ugorhasson. Így hozzászokik a szagunkhoz és a kezünkhöz. Ezt először szintén a ketrecen belül tegyük meg.

Ha ez sikerül és több alkalommal is tűri ezt a megnyilvánulásunkat, akkor lehet csak kivenni magunkhoz. Amikor megfogtuk, akkor üljünk le a földre a ketrec előtt, és tegyük az ölünkbe. Innét elindulva már felfedezheti, azt a helyet ahol vagyunk.

A csincsillát nem mindegy, hogy hogyan fogjuk meg. Van egy speciális módja a megfogásának, kézbe vételének. Helytelen megfogással akaratlanul is kárt okozhatunk az állatnak.

A csincsilla az eredeti élőhelyén annak érdekében, hogy elkerülje a ragadozókat, egy természetes védekező mechanizmust használ.

 Ez pedig az, hogy a farka letörik amennyiben a közepét vagy a farok végét fogjuk meg. Sajnos, ha egyszer letörik a farok, akkor az soha nem nő vissza.

Csincsilla helyes megfogása:

 Egyik kézzel a farka tövénél kell megfogni, míg a másik kezünkkel a mellkasa alá kel nyúlni, így tartani a teste többi részét. Ha így van kézbe véve, akkor biztonságban érzi magát.

Van egy másik megfogási mód is. Az egyik kezünkkel a mellkasa alatt, a másik kézzel pedig a feneke alá nyúlva is megfoghatjuk, tarthatjuk a kezünkben.

Helytelen megfogás:

– Farka végén, vagy közepén nem szabad megfogni, megragadni.

– Soha ne fogjuk meg a szőrénél megragadva! A farkához hasonlóan, ha egyszer megragadjuk a szőrét, könnyen a kezünkben maradhat a bundája.

Kis kedvenceink a mindennapos foglalkozást, ha ugyanabban az időben történik, akkor teljesen megszokják, és ragaszkodnak is ehhez a napirendhez. Jelzi ezen igényét, hogy elérkezett a játék, hancúrozás ideje. A hosszú játékidő, kint lét alatt úgy, mint a kisgyerekek, bizony el is fáradnak állataink. Figyeljük, és ha úgy látjuk, hogy már elég neki a hancúrozásból, mert talán már el is bóbiskol, akkor tegyük vissza a ketrecébe.

Néha akaratunk ellenére bebújnak, elbújnak valahová. Olyan helyekre, ahonnét nehéz kiszedni őket. Ezért is meggondolandó, hogy milyen az a helyiség ahová kiengedjük kedvenceinket. Ilyenkor egy kis csemegével a kezünkben kicsalogathatjuk búvóhelyükről.

Ez a praktika akkor is jó szolgálatot tesz, ha a játékidő elteltével vissza szeretnénk tenni a helyükre. A ketrecajtót nyitva hagyva, egy kis finomsággal, pl. mogyoróval visszacsalogathatjuk őket.

Azért is jó, még ha ketrecének az ajtaja nyitva van, amikor kint tartózkodik a szobában, mert a csincsilláknak hamar leesik a vérnyomása, ha hosszabb ideje nem esznek. Ilyenkor bármikor visszamehet a helyére kicsit feltöltődni a benti finomságokkal. Vagy egy kis tálkában kintre is tehetünk nassolnivalót nekik.

Különböző veszélyforrásokra is figyeljünk oda, amikor kedvenceink kint vannak a lakásban.

Felügyelet nélkül ne hagyjuk magukra őket egy pillanatra sem!

Mindent megrágnak, megkóstolnak. Amit megfognak, azt meg is rágják. Elektromos vezetékek, bútorok, szőnyeg, könyvek, virágok, mindegyik rágcsálni való számukra és kíváncsiságuknak köszönhetően ezeket előszeretettel meg is kóstolják, ha nem vigyázunk.

Képesek akár még a WC kagylóba is beleülni, ha nem csukjuk le a tetőt és bejutnak a fürdőszobába.

A veszélyforrások mellett néhány szót szólni kell még a betegség tünetekről is. A csincsillák ritkán betegednek meg, ha odafigyelünk az etetésükre, tartásukra. Azonban előfordulhat, hogy valami probléma merül fel az egészségük terén.

Betegségtünetek, jelek, amikre figyeljünk oda:

– étvágytalanság, fogyás,

– fogak rendellenesen állnak,

– csapzott bunda, tompa tekintet,

– ketrecben kuporgás és nem reagál semmire,

– megváltozott magatartás, kihagyott porfürdőzés,

– hasmenés,

– rázza a fejét, imbolyogva, furcsán jár.

Bármilyen furcsa tünetet észlelünk kedvenceinken, irány az állatorvos!!!

Itt viszont meg kell említenem ismét egy fontos dolgot.

A csincsilla könnyen kap hőgutát a nyári melegben.

Számukra a 26 fok feletti szobahőmérséklet végzetes lehet. Ha ennél melegebb van, akkor hűteni kell a lakást. /ventillátor, légkondicionáló./

Lényeg hogy a hőmérséklet ne legyen több 25 foknál. Ilyenkor a ketrecbe be kell helyezni jégakkut zárható fémdobozban / pl. kekszes doboz/, vagy lefagyasztott vizet műanyag palackban. Ezt viszont úgy kell betenni, hogy ne tudja szétrágni, viszont hozzá tudjon dőlni és hűteni magát.

Bevált, ha egy nagyobb, kb. 2 literes befőttesüvegbe tesszük be a fél literes palackot, és rácsavarjuk a befőttes üveg tetejét. Hozzá tud dőlni, de nem tudja szétrágni.

Nagyobb vizes ronggyal is leteríthetjük még a ketrecet.

Tipp: Ha nem tudjuk biztosan hogy a csininek melege van-e, meg kell nézni a fülét.

Ha nagyon rózsaszín, akkor gyorsan el kell kezdeni hűteni az állatot. Esetleg előfordul, hogy még az eszméletét is elveszti. Ilyenkor hideg vizes ruhába kell csavarni, vagy jeget tenni a füléhez, mert csak a fülén keresztül tudja leadni a felesleges hőt. Amikor magához tér, akkor adjunk neki néhány csepp hideg, enyhén sós vizet./Műanyag orvosi fecskendő jó erre a célra./

 Majd hívjuk fel az állatorvost, mondjuk el mi történt, és kövessük a tanácsait.

Illetve vigyük el a rendelőbe az állatot.

Végezetül, röviden néhány szó még e hobbiállatok szaporodásáról, tenyésztéséről.

Szaporodásuk:

Az ivarérettséget körülbelül 4 hónapos korban éri el. A párzási időszak egész évben tart.

A nőstény akár háromszor is képes elleni egy évben. A vemhesség körülbelül 110 napig tart.

A nőstény 1-4 utódot hoz a világra. Születésükkor a kicsinyek csak 40-50 grammot nyomnak, és 10 centiméter hosszúak. Érdekesség, hogy a többi kisrágcsálóval ellentétben a kicsik nyitott szemmel jönnek a világra. Bundájuk és 20 foguk is már teljesen kinőtt. Az elválasztás 6-8 hét után történik meg.

Természetesen ajánlom, hogy mielőtt belefognánk a tenyésztésükbe, alaposan gondoljuk át és járjunk utána, hogy képesek vagyunk e biztosítani az ezzel járó plusz feladatokat és anyagi költségeket állataink számára. A későbbi szaporulatok folyamatos elhelyezéséről is tudnunk kell gondoskodni. Ezt vegyük figyelembe mielőtt a tenyésztésbe fognánk.

Vége!