Ismerkedjünk meg a dél-amerikai “szeretetgombóc”, a Csincsilla tartásával és gondozásával ezen írásban.

A Csincsilla eredeti lakóhelye a dél- amerikai Andok kopár hegyoldalai és fennsíkjai. Peru, Bolívia, Észak-Argentína és Chile

hegyvidéki területein volt honos. Kétféle csincsillafaj létezik, a rövid-és a hosszúfarkú csincsilla. Háziasítani az évtizedek során csak a hosszúfarkú fajtát sikerült, így ezen állatok leszármazottjai kerültek el a világ minden tájára.

 Az állat hossza 25-26 centiméter, plusz a farok hossza 17-18 centiméter és testtömege 420-600 gramm. Bundája sűrű, selymes tapintású. Testének felső része gyöngyszínű szürkésfehér vagy ezüstszürke, melyen enyhén erezetes minta található. A hasa oldal világosabb. Farka hosszú és bozontos. A farkát borító szőrszálak hosszabbak és durvábbak, mint a bunda többi részén levők; színük fekete vagy barna.

 Az alapszínen kívül, az évek során több féle színváltozatok is kitenyésztettek a csincsillatartók. A természetben 10-15 évig élnek.

Nevüket a chincha indiánokról kapta. Ők elsősorban vadásztak rájuk, ették a húsukat, és a bundájukat ruhaként, takaróként használták. A prémjükért való tenyészetésük még napjainkban is sok helyen folyik. Szerencsére az állatvédelemnek köszönhetően ezt szigorú feltételekhez kötik. No és mi is hozzájárulhatunk, hogy e kedves kis állatkákból ne szőrme bunda legyen a divatot követve.

Természetes élőhelyükön a sivatagihoz hasonló éghajlat a jellemző. Kevés csapadék és nagy hőmérsékletingadozásoknak vannak. Ezen állatkák ebből kifolyólag éjszakai életmódot folytatnak. Az ottani ragadozók számára ők zsákmányállatok. Ezért napközben barlangokban, sziklák repedéseiben, vagy földbe vájt üregekben elbújva alszanak, és csak szürkületkor, vagy éjszaka jönnek elő búvóhelyeikről. Eleségük rostban gazdag, viszont tápanyagokban szegény étrend. Kaktuszfélék gyökereivel, leesett gyümölcseivel, bokrok magvaival, virágokkal, és különböző fűfélékkel táplálkoznak. Víz igényüket pedig a növények levelein megjelenő reggeli harmatból biztosítják.

Ezen rövid bevezető után rá is térnék a csincsilla tartásával, gondozásával kapcsolatos tudnivalókra.

A lakásban, jó körülmények között tartott állatok életkora elérheti akár a 18-22 évet is. Ezt vegyük figyelembe, ha ezt a rágcsálót szeretnénk kedvencünknek. Csak akkor válasszuk, ha nem 1-2 évre tervezzük a hobbiállattartást. Éjszakai állat, és napnyugta után élénkül meg csak igazán. Mászkál, ugrál, hancúrozik. Csak akkor tegyük abba a szobába ahol alszunk, ha nem ébredünk fel ezekre a zajokra.

Mivel ezek az állatok a szabadban nagy családokban élnek, ezt vegyük figyelembe tartásukkor. Sose tartsuk egyedül! Párban szeretnek élni. Egy életre választ párt magának. Amennyiben szeretnénk elkerülni a felesleges szaporulatot, akkor két egynemű egyedet, vagy ivartalanított hímet és nőstényt tartsunk együtt. Az összeszokott egyedekhez ne vegyünk újabb példányt, mert nem tűrik az idegeneket.

Ha mégis egyedüli kedvencként kívánjuk tartani, akkor bizony napi 3-4 óra foglalkozást igényel. Gondoljunk bele, hogy ezt tudjuk e neki kb. 15 évig naponta biztosítani. Ellenkező esetben, ha nem foglalkozunk vele eleget, akkor búskomorrá válik és elpusztul.

Ezek a kis állatkák szelíd, szórakozató, kíváncsi és nagyon mókásak tudnak lenni. Azonban bármennyire is dédelgetnivalónak, aranyosnak tűnnek, nem igazán szeretik, ha megfogják őket. Lehetnek olyan példányok is, amelyek nem biztos, hogy szeretni fogják a folyamatos simogatást és dögönyözést. Éppen ezért kisgyerekeknek, nem is ajánlott a tartása.

Nagyon tiszta állat. Gyakorlatilag nincs szaga. Nagyon vastag a bundája, ezért nem él meg benne a bolha, atka, vagy más élősködő. Érdekességként jegyzem itt meg, hogy minden szőrtüszőből legalább 40 szőrszál áll ki, ezért olyan nagyon tömör a bundácskája.

Azok az emberek, akik allergiások más állatok szőrére, a csincsilla általában nem okoz náluk ilyen jellegű panaszokat.

Mivel szeretik a társaságot, és amikor már teljesen hozzánk, vagy a családhoz szoktak, akkor problémát szokott okozni, ha hosszabb időre magukra kell hagynunk őket. Éppen ezért ajánlatos egy hosszabb távollét, üdülés alkalmából elhelyezni egy olyan ismerősnél, aki szereti az ilyen kis állatkákat, és ért is hozzá, hogy biztosítani tudja azokat a feltételeket, amik az otthonunkban is megvoltak. Mostanság már vannak olyan lehetőségek is, hogy állatpanziókba adjuk az üdülés idejére kedvenceinket. Zárójelben itt egy kis megjegyzés; Mindig várják vissza az igazi gazdit, szóval ne felejtsük ott őket örökre!

Ezen gondolatok után, már jöhet a vásárlás. Beszerezni őket a hobbi-csincsillatartóktól, tenyésztőktől ajánlott. Persze lehet díszállat-kereskedésekben is megvenni őket, de inkább az előző lehetőséget javaslom. Olyan állatot vegyünk, ami már el lett választva az anyjától, és képes önállóan táplálkozni. A 8-10 hetes korú állatot már nyugodtan megvehetjük. Az ennél fiatalabbat inkább még ne vigyük haza, bármennyire is cukinak tűnik, és próbálnak rábeszélni a megvásárlásukra.

Ez az állatka még nagyon kicsi.

Ez az állatka már megfelelő korban van ahhoz, hogy megvegyük.

Fontos hogy egészséges legyen a kinézete. Ne gubbasszon, ne legyen borzolt a szőre, ne mutasson semmilyen betegség tüneteket.

Amikor hazavittük kedvenceinket, tegyük be az előre elkészített helyre, ahová már betettük az eleséget és vizet is. Az első napokban hagyni kell őket, hogy megszokják a környezetet, a zajokat, és bennünket. Fokozatosan szoktassuk magunkhoz az állatkáinkat.

A cikkben még később írni fogok a szelídítésükről részletesebben.

Tartásuk, gondozásuk, etetésük:

Elhelyezésénél vegyük figyelembe hogy nagy élettér szükséges a tartásukhoz. Ketrecük mérete kettő állat számára 100 cm hosszú, 50 cm széles, és 150 cm magasságú legyen legalább. Mivel a csincsillák imádnak mászni és a magasban ülni, ajánlatos a többemeletes ketrec vásárlása. Akár egy régi szekrényt is átalakíthatunk nekik, lakóhelynek. Otthonunkban, ha van lehetőség, akkor egy nagyobb részt is leválaszthatunk rácsokkal, melyet nagyobb fagallyakkal, búvóhelyekkel, kövekkel tehetünk otthonosabbá csincsilláink számára.

Alomnak megfelel a jó minőségű, nem poros faforgács. Vásárláskor mondjuk az eladónak, hogy csincsillának visszük a forgácsot, mert akkor olyat ad, ami a számukra megfelelő.

Fontos ennél a kisrágcsálónál is megemlíteni a homokfürdőt. Naponta biztosítani kell nekik, hogy tudjanak homokfürdőzni. Ez nemcsak a bundájuk tisztítására szolgál, hanem a stressz oldást is szolgálja. A csincsillahomokot legalább hetente cserélni kell.

Fürdetőnek használhatunk egy nagyobb üvegtálat, macska alomtálat, a boltban vásárolt fürdetőt, vagy egy nagy befőttes üveget is.

Tipp: Homokfürdőzést akkor is lehet alkalmazni, amikor a csiniket kiengedjük a lakásba játszani. Ha beletesszük a homokfürdős tálat egy nagyobb karton dobozba, akkor nem tudják szanaszét szórni a homokot a szőnyegen, vagy parkettán.

Vízben sosem szabad fürdetni!!! Bundája nagyon lassan szárad, és megfázik.

Szükséges hogy elegendő búvóhely is legyen a helyükön.

Faházikó, alagút, magasban elhelyezett függőágy, vastagabb kötelek, mind-mind jó szórakozást nyújtanak számukra.

Ajánlott betenni a ketrecükbe faágakat, melyeket előszeretettel fognak használni mászkáláshoz és rágcsáláshoz, fogaik koptatására.

Futókerék zárt felületű legyen és 45 cm átmérőjű.

Ennél kisebbnél sérül a gerincük a rossz testtartás miatt.

A ketrecük tartozéka legyen még a szénarács, az önitató, és egy kis kerámia tálka is a tápnak.

Fontos tudnivalók a ketrec elhelyezésénél:

– A lakásban olyan helyet válasszunk, ami huzatmentes.

– A hőmérséklet ne legyen több 25 foknál. Nem bírja az ennél nagyobb meleget. Könnyen hőgutát kap és elpusztul. Ezt főként nyáron kell figyelni, és helyiséget hűteni kell. Persze ne érje azért a közvetlen légkondicionáló sem.

– Félnek a kutyától és macskától, ezeket az állatokat lehetőleg tartsuk távol tőlük.

– Érzékenyek a hangos zajokra, mivel nagyon jó a hallásuk.

Folytatás: Csincsilla II.résszel