Kutyanevelés IV. rész: Behívás
A kutyanevelés fontos alapköve a behívás megtanítása. Sok stresszt és idegeskedést spórolhat meg magának, ha korán megtanítja kiskutyájának, hogy menjen oda Önhöz, amikor hívja; hogy várjon, amíg engedélyt nem ad rá, hogy továbbmehessen; hogy egyedül maradjon, amikor Önnek nélküle kell elmennie otthonról. Sok különféle módszer közül választhat, hogy elérje ezeket a célokat. Ki kell próbálnia, hogy melyik illik a legjobban kutyusához. Fontos, hogy minden alkalommal megdicsérje, ha a kívánt magatartást tanúsítja. A legjobb, ha akkor kezdi el tanítani, hogy odamenjen Önhöz a behívó jelzésre (pl. „Gyere“, „Ide“ vagy akár a kutyasíp megfújása), ha éppen azt látja, hogy Ön felé szalad. Mindig pont ebben a pillanatban hívja vagy fújja meg a sípot és jutalmazza meg a kedvenc finomságával. Így megtanulja, hogy érdemes minél gyorsabban odamennie Önhöz, amikor Ön hívja.
Várakozás
Hasonlóan működik a nyugodt várakozás elsajátítása is. Kutyájának meg kell tanulnia, hogy nem szabad azonnal kiugrania az autóból, amikor kinyitja a csomagtartót, nem szabad kifutnia a lakásból, amikor az ajtó nyílik, vagy nem szabad rávetnie magát az etetőtálra, amikor kinyitja a szekrény ajtaját, ahol a kutyaeledelt tárolja. Úgy adja tudtára, hogy nem kívánja ezt a viselkedést, hogy nem enged a lökdösődésének.
Akkor tegye le csak az etetőtálat, ha felhagyott az ugatással vagy ugrálással. Ha egyből ráveti magát a tálra anélkül, hogy Ön engedélyt adott volna rá, akkor vegye el tőle. Kizárólag akkor kezdheti el kiüríteni a tál tartalmát, ha nyugodtan várakozik addig, amíg meg nem adja neki a tanult jelzést.
Egyedüllét
A kutya 12-18 hetes korától láthat neki, hogy lassan hozzászoktassa az egyedülléthez. Természetesen soha nem ajánlott felnőtt ebét túl sokáig egyedül hagynia, azonban a mindennapokban mindig adódhat olyan helyzet vagy lehet olyan találkozója, amikor kedvence zavarna. Ezért tanácsos a lehető leghamarabb megtanulnia, hogy nem mehet mindenhova Önnel és olykor egyedül kell maradnia. Akkor működik a legjobban, ha az egyedüllét gyakorlását észrevétlenül be tudja építeni a mindennapokba és nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Kezdetben mindig csak pár percre hagyja el a helyiséget, ahol tartózkodnak anélkül, hogy elbúcsúzna. Aztán menjen vissza és tegyen úgy, mintha nem történt volna semmi. Fokozatosan emelheti az időtartamot, míg meg nem tanulja, hogy hosszabb időre is egyedül maradjon. Csak akkor hagyja el a lakást, ha biztos abban, hogy nyugodt marad és nem drámázik az Ön távollétében. Ha kedvence nagyon ragaszkodó és rögtön elkezd ugatni vagy nyüszíteni, amint elhagyja a helyiséget, akkor megváltoztathatja a gyakorlatot úgy, hogy csak akkor megy vissza kutyusához, amikor megnyugodott. Ha nem akarja egyedül hagyni felzaklatott állapotban, akkor legalább ignorálja, ha megint belépett a szobába. Csak akkor adjon neki jutalomfalatot, ha megnyugodott.
Annak érdekében, hogy a későbbi állatorvosi vizsgálatokat leegyszerűsítse, inkább szoktassa hozzá, hogy engedje megérinteni a fülét, a mancsát és a hasát. Ha esténként összebújva ülnek a kanapén, simogassa a pocakját, érintse meg a füleit, fogja meg pár percre a mancsait, masszírozgassa vagy nyissa ki a száját. Észre fogja venni, hogy idővel egyre jobban ellazul és élvezni fogja ezt a fajta „ápolást”.
Alvás
A nap közben végzett sok közös gyakorlat mellett gyakran megfeledkeznek az egyik legfontosabbról: az alvásról. Feltétlenül adjon kutyusának lehetőséget arra, hogy eleget tudjon pihenni azért, hogy fel tudja dolgozni mindazt a sok új ingert, ami nap mint nap éri. Ha séta után bekucorodik a kosarába, hagyja nyugodtan aludni és semmi esetre se terhelje túl túlságosan sok vagy hosszú tréninggel. Nem kell a nap 24 órájában foglalkoznia kiskutyájával – hiszen akkor sem tudja majd a mindennapokban ezt megengedni magának, ha már felnőtt házőrzője. Ezért hagyja, hogy időnként egyedül játsszon és „felfedező útra” induljon – még a legnagyobb energiabomba is elfárad egyszer.
Mindennap mutasson neki valami újat: a napi sétákat használhatja arra, hogy a kiskutya mindig új helyeket, hangokat, embereket vagy állatokat ismerjen meg.
Azonban semmiképpen ne terhelje túl kutyusát. Kezdetben csak pár percig barátkozzon az ismeretlen környezettel. Ha például először találkoznak egy hangos iskolás osztállyal vagy első alkalommal mennek áruházba, mindig időben fújjon visszavonulót – a legjobb még azelőtt, hogy kutyusa nyugtalanná válna.
Olvassa el a kölykök szocializációjáról szóló cikkünket is.
Érdemes kutyaóvodába vinni a kiskutyát?
Majd észre fogja venni, hogy egy kölyök környezethez való szoktatása és az együttélési szabályok megtanítása a sok munka mellett elsősorban türelmet, következetességet és nem utolsósorban bizonyos tudást igényel. Azért, hogy elkerülje a nevelési hibákat kölykökkutyusa életének első hónapjaiban, amelyek a legmeghatározóbb időszaknak számítanak, különösen kezdő kutyatartóknak ajánlott alaposan tájékozódniuk a kutyatartás, -ápolás és kölyöknevelés témakörében. Ebben az esetben sokat segíthet egy kutyaóvoda látogatása, ahol egy tapasztalt kutyatréner vezetésével tanulhatják meg a gyakorlatokat. Itt nemcsak az alapvető viselkedési szabályokat sajátíthatja el kedvence, hanem Ön is megtudhatja, hogyan gyakorolhatók a tanultak a mindennapi életben. Megtanulhatja felmérni kis négylábúját és játékosan megvethetik a kettőjük közötti bizalmi kapcsolat alapjait – ez a jó együttélés legfontosabb bázisa.
Forrás: zooplus.hu
